Az életem mesébe illően tökéletes volt, pont úgy, mint az apával való viszonyunk. Mindig bevitt magával a rendelőbe, én pedig kíváncsian figyeltem Őt munka közben. Példaképként tekintettem rá, mivel okos ember, és minden napja abból állt, hogy az embereken segítsen. Anyáról sosem mesélt nekem, aminek valamilyen megmagyarázhatatlan oka volt. Az éjjeliszekrényem fiókjában egy kép van róla elrejtve, melyen egy koronával a fején áll, mint bálkirálynő. Ez az egyetlen emlékem felé, ezért én is bálkirálynővé szeretnék válni, hogy ugyanolyan csodálatos lehessek, mint Ő. Mióta Chae Rin az életünk részévé vált, még kevesebb időt töltök apával. Összezavart ez a hirtelen nagy változás, miszerint Chae Rin már ugyanolyan fontos személy az életében, mint én. Az iskolában is folyamatosan romlottak a jegyeim, egyszerűen nem tudtam semmire sem koncentrálni. A mesébe illő életem lassacskán kezdett darabokra hullni. Az utolsó ember, akire támaszkodni tudtam, a legjobb barátnőm, akivel minden nap együtt voltunk az iskola épületei közt. Népszerűségemnek hamar vége lett, hisz néha napokig némán ültem a padom felett, elzárkózva a külvilágtól. Senki sem fogadta el az új énemet, egyedül Min Sung, akiről tudom, hogy olyan barát, aki akkor sem hátrál vissza, amikor a legnagyobb bajban vagyok. Pillanatok alatt lettem a központi személyből láthatatlan ember, amibe az idők folytán lassan beletörődtem. Ha hazaértem, még az eddiginél is magányosabbnak éreztem magamat, amikor a hatalmas villa üresen fogadott majdnem minden egyes nap. Nem tudtam, mit csináljak, nem mertem senkihez sem fordulni. Talán egyszer minden rendbe jön majd, és újra boldog életem lehet, mint régen. Már várom azt a pillanatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése